Beengedni, elfogadni, elengedni...

Kedvesek! Ez most egy szomorúbb hangvételű bejegyzés lesz… Ez a poszt már régebb óta érik bennem. Volt, hogy elengedtem a dolgot és hagytam, hogy begyógyuljon az a csalódás amit bennem keltett az amiről most írok nektek. Ám az elmúlt napokban ismét megtörtént, és ezt már nem tudom szó nélkül hagyni. :(

Már január óta tartok ékszer és malakészítő workshopokat nektek, amiket szeretetből, szívből kezdtem el. Érdekes, hogy ahány résztvevő van mindenki másképp tekint a workshopra, és ez csodálatos, hiszen mindenkinek mást ad és mást jelent részt venni rajta. Mégis sokan csak egy tanfolyamnak tekintik őket. Ki kell emelnem azt, hogy a workshopok nem tanfolyamok, és nem tanfolyam jellegűek, ha azok lennének úgy neveztem volna el őket, hogy képzés, kurzus, tanfolyam, oktatás. Olyan alkalmak, ahol mindenki kikapcsolódhat és énidőt ad magának. Ahol kifűzheti magából azokat a dolgokat amik belül mélyen elbújtak. Ahol egy teremtő női körben élhetjük meg kreativitásunk, miközben az ásványok folyamatosan hatnak ránk gyógyító erejükkel.

A malákat lassan egy éve kezdtem el készíteni, és olyan hihetetlen önismereti tapasztalásokat, élményeket adott, hogy úgy éreztem, szeretném ha mások is megtapasztalhatnák ezeket a csodás folyamatokat. A workshopokon mindig tartunk jógát, meditációt, és sok hasznos, érdekes információt osztunk meg egy-egy témával kapcsolatban, amit később mindenki bele tud majd építeni a mindennapjaiba.

Mégis sajnos azt kellett időről-időre észrevennem, hogy voltak olyanok, akik nem tiszta szándékkal jöttek el a workshopra, hanem öncélú, üzleti szándékkal. Ezzel még meg is békéltem volna, mert mindenkinek meg van a maga sztorija amit végig kell járnia. Az sem zavar, hogy van aki már lemásolta a workshopjaim. Szeretek másokat inspirálni, sőt örülök, neki hogy van aki kedvet kap ezután belevágni akár malát készíteni, akár workshopot tartani. Ez egyáltalán nem zavarna, hiszen malákat már többszáz évvel ezelőtt készítettek, mert egy ősi dolgoról van szó. Többen készítünk itthon is külföldön is a nagy világban, és ez szuper!

Az viszont elszomorít és csalódással tölt el, hogy van aki nem veszi a fáradtságot ahhoz, hogy egyedi ötletekkel álljon elő, saját szöveget írjon, saját stílust építsen ki, ha végül úgy dönt ő maga is ezzel szeretne foglalkozni. Igen sajnos a napokban újra észre vettem (mert ez már nem az első ilyen alkalom) hogy valaki aki részt vett a workshopunkon egy az egybe másolja az alkotói stílusom, koncepcióim úgy feltűntetve, hogy azt ő találta ki, ő tervezte meg. És a legrosszabb, hogy ez ellen tenni nem lehet, biztosan nemcsak velem történt már ilyen sőt tudom hogy nemcsak velem. Ez benne van a pakliban, hogy a másolás megtörténik. Ilyenkor az egyetlen dolog ami vígasztal, hogy aki kreatív mindig újat tud alkotni, és felül tud kerekedni a dolgokon még akkor is ha fáj és el kell engednie.

Ez egy nehéz folyamat, és nagy önuralommal, elengedéssel és az egó elnyomásával jár. Ha a jó oldalát nézem, legalább mindig lesznek olyanok akik folyamatosan motiválnak arra, hogy újabb és újabb dolgokat hozzak létre, és ne hagyjam, hogy a másolások fájdalmat, csalódást okozzanak.